Szeretnénk bemutatni nektek a Historica zenekar új billentyűsét, Kalmár Gézát, akivel az április 13-ai Rock Lyukban tartott koncert előtt sikerült beszélni.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
Pár éves lehettem, amikor az óvodában az óvonő beült a zongora mögé és gyerekdalokat játszott, és mi arra gimnasztikáztunk. Akkoriban ilyen volt az óvodában egy tornaóra. Engem a zene annyira magával ragadott, hogy ki nem lehetett robbantani a zongora mellől. A fizikai rezgés, a harmónia bűvöletben tartott és nagyon megérintett. Azt viszont sajnálom, hogy nem lettem klasszikus zongoraművész, mert állítólag bennem van a potenciál a mai napig, és lehet, hogy egyszer még nekiállok gyakorolni, ha lesz egy kis időm rá. (Nevet)
Később észrevették a szüleim, hogy kristálytisztán intonálom a gyerekdalokat, amikor énekelek egy hamis hang sincs, és akkor rájöttek, hogy nekem ezzel valamit kezdenem kell, és elkezdtek terelgetni ebbe az irányba. Az iskolában meg kellett jelennem szolfézsórán, zenei előkészítőn, és elkezdődtek a klasszikus zongora tanulmányaim. Így indult a dolog.
– Hogyan tértél át a könnyű műfajra?
Tinédzserkorban indult. Láttam a táncdalfesztiválon a Syrius együttes a „Ha meghallod ezt a dalt” című dalát, ami nagyon megtetszett. Mindig is a zenekaros produkciók tetszettek jobban. Megkérdezték a szüleim – még nem voltam 10 éves –, hogy mit szeretnék kapni szülinapomra. A legnagyobb megdöbbenésükre azt kértem, hogy vigyenek el a Syrius hajóra, ami a Vigadó térről indult.
– Milyen zenekarokban játszottál, illetve játszol jelenleg?
Amikor hivatásos zenész lettem – levizsgáztam az ORI-nál és az OSZK-nál –, akkor a Prognózishoz kerültem, ott kezdtem el zenélni 1985-ben. Amikor Jankai Béla bevonult katonának, én voltam a helyettese.
Abban az időben még nem lehetett rockzenét tanulni, és ez egészen addig így volt, amíg a Póka Egon meg nem alapította a Kőbányai Zenei Stúdiót. Addig mindenki autodidakta módon tanulta a rockzenét. Ez a műfaj a semmiből nőtte ki magát.
Ezek után, hogy csak az ismertebbeket említsem, játszottam a Tunyogi Rock Band-ben és a Slamovits-féle NO zenekarban. Jelenleg három bandában: a GT Projectben, a Fekete Skorpióban, és a Historicaban zenélek.
– Tervezed, hogy a Historica zenekarban írsz dalokat?
Az a helyzet, hogy nem tudom. Nem szeretném megbontani egy zenekarnak sem a működését azzal, hogy toljam magam, mint szerző. Általában egy zenekarba, ha valaki bekerül, akkor ott már kialakult egy metódus a dalszerzésekkel kapcsolatban. Mindig van egy motor a zenekarban, általában aki létrehozta a zenekart és ő szeretné megadni az arculatát zeneileg is a produkciónak. Hoznak ötleteket, amihez nekem kell alkalmazkodni és fogok is, és jól érzem magam ebben a szerepkörben. Amit ők megálmodtak, ahhoz kell nekem pozitívan hozzájárulni. Például, ha van egy szóló, akkor addig fogom azt variálni, amíg azt nem mondják, hogy jó, és nem azon fogok erőlködni, hogy az legyen, amit én elgondoltam. Az alapötlet megálmodójának az ötlete lesz így továbbálmodva, és ez így nekem nagyon jó.
– Még csak néhány koncerten láthattunk a Historica zenekarban, de ezalatt a rövid idő alatt is feltűnt, hogy nem csak arra törekszel, hogy lejátszd a dalokat, hanem próbálsz hozzátenni a dolgokhoz, kicsit beletenni saját magad, ezzel új lendületet adva a zenekarnak. Jól látom?
Igen, jól látod. Minden ember lelkének hízeleg az, ha bekerül egy csapatba, és az a csapat pozitív irányba fordul, ha ehhez nekem egy picke közöm van, akkor nyilvánvaló, hogy nagyon jólesik nekem is. A sikerélmény egy nagyon fontos dolog egy embernek, nekem is, hiszen ez az, ami éltet mindenkit. Valljuk meg őszintén, hogy jó dolog adni. Itt is, hogyha én adok valamit és az bepasszol ide, és jobban megindul a banda szekere, az nem az én érdemem, hanem az én örömöm.
– A történelmi irányvonal és a történelmi dalok mennyire állnak közel hozzád?
Nagyon. Érdekel a téma, hiszen annak idején dicséretes ötösre érettségiztem történelemből. Úgyhogy abszolút.
Azt hiszem, ennél nem is lehetne jobb végszó. Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok a ma esti bulihoz!
OFA