Kitüntető és egyben felejthetetlen élményben részesülhettek mindazok, akik a közönség soraiban foglaltak helyet a Pilátus című rockopera amerikai ősbemutatóján, Nagyszombaton. A bemutatóra a San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház Bethlen-termében került sor. Telt ház előtt zajlott Pilátus drámai vívódása.
Hosszú ideje érlelődött az előadás gondolata. Ezen a tavaszon érett meg az idő és vele együtt a szereplők is, a Reményik Sándor Keresztyén Magyar Iskola diákjai, hogy rájuk lehessen bízni a darab színvonalas tolmácsolását. A rockopera sok-sok évvel ezelőtt Nt. Jakabffy Zsolt tiszteletes tollából született – versfeldolgozásokra épülve – egy ifjúsági közösség összekovácsolásának céljából, Erdélyben. Ifjak és gyerekek, szülők és tanárok közös munkája tolmácsolta a keresztre feszíttetés dilemmáját, Pilátus ember voltát, akit az események sodrása, a tömeg követelése nem engedett, hogy a szíve és ébredező hite üzenetét kövesse. A zene ereje, a játék öröme ugyanazt a hatást váltotta ki a helyi tanárokból és diákokból, akiknek vállán nyugodott az előadás sikere, mint a huszonegy évvel korábbi szereplőkből Erdély egy piciny kis falucskájában.
Az amerikai változat, hogy nagy szavakat is használjunk, masszív segítséget kapott, mert profi muzsikusok szolgáltatták számukra élőben a zenét. Az iskola Magyarországról küldött Kőrösi Csoma Program ösztöndíjasa Ézsiás Péter, aki mellesleg a Historica Zenekar énekese, frontembere, és a rockopera mostani címszereplője, ebben a tanévben a Reményik Sándor Iskola munkáját segíti. Az ő segítségével, biztatásával és zenésztársainak közreműködésével jött létre ez a páratlan produkció. Páratlan, s ez nem túlzás. Ezt a sikert mindenki nagyon kívánta és törekedett rá. A Historica (Huszák Zsolt, Csikós Csaba, Németh László és Hallgató Tamás) meghangszerelte és lejátszotta ugyan a nagyszerűen megírt zenét, de a szereplők és zenészek csak háromszor tudtak együtt próbálni. A bemutató ennek ellenére kirobbanó sikert aratott. Ennyire fontos volt ez mindenkinek itt Resedában. A Historica zenészei Magyarországon dolgoztak a darab hangszerelésén, azt azon melegiben átküldték a próbákra, s a szereplők így látatlanban készülhettek az előadásra. Vakrepülésnek is lehetne nevezni. Ahogy ez mindig történni szokott itt a völgyben, a főpróba nem sokat ígért, bizony voltak még hiányosságok. A bemutatón azonban hibátlanul ment minden – zene, szöveg, fények, árnyékok. Amit bele lehetett adni, az benne volt. Fergeteges siker koronázta az előadást, mely összességében a nagyszínpadi profizmus hatását nyújtotta. Ez mindenkinek meglepetés volt, annyira, hogy az előadók ráadással nem is készültek a próbák során. Az utolsó akkordokat követő néhány másodperces néma, döbbent drámai csendet azonnali álló, szűnni nem akaró vastaps követte. A meglepett csapat így hirtelenjében a záró jelenetet ismételte meg – ha lehet azt mondani, akkor még az előbbinél is nagyobb sikerrel. Szemek teltek meg könnyel.
Végezetül álljon itt egy – nem a fiatal nemzedékhez tartozó néző frappáns véleménye: “Az előadás nagyon szép volt, a finálé döbbenetes, egy pár másodperc néma csönd után kitört a nagy taps. A gyerekek hiba nélkül, lelkesen játszották végig a szerepüket, igazi húsvéti hangulat volt. A Magyar iskola 45 -50 gyerekkel remekül működik, köszönet Jakabffy Zsolt lelkipásztor fáradhatatlan munkájának. (Még a rock stílus sem zavart engem…nagyon illett a drámai témához)”.
Nagyon szép és megható volt a munka megérdemelt gyümölcsének leszakajtása. Sokat dolgozott rajta egy összeszokott csapat.
Orgoványi Benjámin – Amerikai Magyar Hírlap